Az elveszett virágszál 2. rész "Jippíííí…. felvettek!" Első nap a suliban..

Anyám idegbetegül rohan fel a lépcsőn és közben a nevemet ordibálja. Mi van! Valaki üldözi, vagy mi?!

- Yuukina! YUUKINAA! – Ordibálja anyám. Felkelek, az ágyból odamegyek, az ajtóhoz majd teljes erővel kicsapom. Anya szemei kikerekednek és megáll a lépcső tetején. Majd mintha üzemzavara lett volna, folytatja a nevem ordítását és odarohan elém.

- Yuukina… - Mondja a pofámba lihegve.

- Mi van?

- Jó hírem van a számodra kisasszony!

- Nyertél a lottón? Gratulálok…

- Neeem, te buta! Felvettek a Sentiment De la Mort Gimnáziumba! – Nagy vigyorral a képén mondta az örömhírt anya.

- …….. Felvettek?

- IGEEEEN! – Elkezdtem örömömben ugrálni.

- Jippíííí…. felvettek! – Anya felkapott a hátára (ki gondolta volna, hogy elbír?) és körbe-körbe  rohangált velem, mire hugom is felébredt.

- Mit csináltok? – Jött ki a szobájából és közben az egyik szemét dörzsölgette.

- Yuukinát felvették a gimibe! – Mondta anyu mosolyogva.

- És engem?

- Természetes, hogy felvettek!

- De nii-channak is, nem? – Anya leült a folyosóra helyezett kanapéra, ölébe vette Aoit és elkezdett neki kiselőadást tartani.

- Neeem! Neki nem. Mivel ő már 16 éves így el is utasíthatták volna a jelentkezési lapját. Neked azért természetes, hogy felvettek, mert te nem a gimnáziumi részére jelentkeztél az iskolának, hanem az általános szakjára, érted?

- Igen! – Válaszolt rögtön anya kérdésére. Persze, hogy érti, csak ne tömd tovább a fejét, vagy különben kilyukad!

- Nos akkor, készülődjetek az iskolába lányok!

- De anya ma jött meg a levél, hogy felvettek és még a tanszerek sincsenek itt! – Mondtam. Anya odabattyogott a lépcsőhöz és felemelt 4 nagy szatyrot teli cuccokkal.

- Ezek a levelekkel együtt érkeztek. Ja- és elfelejtettem mondani, de kollégiumban fogtok lakin.

- …….. Mi? – Egy jó hossza ordibálás után, nagy nehezen bele egyeztem, hogy kollégista legyek. Aoi értetlenkedett egy kicsit, ugyanis nem tudta mi az a kollégium. Anya nagy nehezen elmagyarázta neki ő meg egy-kettőre bele egyezett. Na de nem mesélhetek többet itthon ugyanis el kéne indulnunk. Én kettő szatyrot kaptam, amibe benne volt: az órarend, egy egyenruha két féle szoknyával egy rövid és egy hosszú, az iskola- és a kollégium szabályzata és vagy ezer könyv. A tanítás 8:15 kor kezdődik ami azt jelenti, hogy van időnk kipakolni, a bőröndöket.

A kollégium egész szép hatalmasak a szobák és a fürdők. Francia ágy, falba épített szekrény, egy csomó smink és egy kis levél üzenettel. Azt írja:

„Üdvözöllek, új diák. Örülünk, hogy a mi iskolánkat választotta más helyett, és ez itt az iskola ajándéka. Üdvözlettel, Takashi igazgató, vagy ahogy a diákok mondják a jó öreg dilibá.”

- Köszönöm…

Kipakoltam, felvettem az egyenruhát és a hosszabbik szoknyát választottam. Felszálltam a rám váró buszra és elindultunk.

- Elnézést, de a hugomat nem várjuk meg.

- A huga álltalános iskolás így neki 8 órakkor kezdődik a tanítás és őt már elvittem.

- Ó- köszönöm. – Egész úton rajzolgattam ami kicsit nehéz volt, mert buszon voltam, de szerintem egész jó lett.

Majd neki adom a hugomnak.

- Megérkeztünk fiatal hölgy! – Szólt bele a mikrofonjába a sofőr.

- Rendben! – Felálltam és össze szedtem a folmimat. – Köszönöm szépen, hogí elhozott.

- Ugyan, én örülök… vagyis, ez a munkám! – Okéé… ez furcsa volt!

Mikor belépek, hírtelen egy furcsa srác állja utamat és én véletlenül nekimentem. Mikor megfordult akkor vettem észre, hogy egy kicsit más mint egy normális srác, és ez a bazinagy maszkjáról árulkodott. De rémisztő. Bocsánatot kéne kérnem? Olyan az arca mintha mindjárt felfalna. Csak úgy mered rám, mintha várna valamire.

- Bo-bocsánat. – Reakció 0. Hátat fordul és elsétál. Megáll és visszapillant rám.

- Nem gáz. – Mondta. Olyan szexi mély hangja van. – Mi a neved újonc?

- Yuukina. – Válaszoltam.

- Melyik osztályba fogsz járni? – Tett fel rögtön egy másik kérdést.

- A 10/c-be.

- Én is oda járok.. gyere velem.

- O-oké. – Odafutottam mellé és ő elindult.

- Hogy hívnak? – Kérdeztem.

- Szuzuki.. - ….. Dezsavű érzésem van.. mintha ez már megtörtént volna..

Egész nap egyedül voltam... majdnem. Szuzuki mellett ülök, aki kicsit... mondjuk azt, hogy feláll a szőr a hátamon tőle. De azért rendes srác. Megkedveltem. Szünetben keveset beszélgettünk, de senki sem jött oda hozzám. Vajon miatta, vagy miattam?

Miután visszamentem a kollégiumba kederült, hogy egyedül fogok lakni azaz enyém az egész szoba. Reggel olyan furcsa érzésem volt mikor Szuzukival találkoztam. Elővettem a "varázs naplót" és a reggel tökre megegyezett az ami ide van írva. Ez ijesztő... vagy csak egyszerűen én bolondultam meg a suliváltás miatt?

Lekközelebb: "Akkor most lesz szoba társam vagy nem?!" - Mi ez a suli?!