Az elveszett virágszál 3. rész "Akkor most lesz szoba társam vagy nem?!" - Mi ez a suli?!

Már 3 napja itt vagyok a suliban és nem történt semmi izgi. Folyton csak ülök, unatkozok meg minden. Azóta csak egy dolgot tudtam meg… Szuzuki egy bajkeverő! Olyan sok rossz dolgot csinált. Volt egyszer egy ollóbaleset.. egy tanári szék piszka, egy órai csetepaté, amit volt olyan kedves és velünk is megosztotta, volt egy "takarodj innen" órai beszólása amit Csicsinek a nyelvtani padtársának mondott (szegény sírva rohant ki), káromkodott a tanárral, megverte a suli hegyomlását (így hívjuk, mert 218 cm) ééés ennyi. 3 nap alatt elég sok, nem? Ja majd elfelejtettem mondani, ma nem lesz tanítás, ünnepség lesz. Tegnap megkaptam a suli himnuszát (ki gondolta volna, hogy van?) és már tudom.  

- Kop, kop! – Kopogott valaki az ajtómon. Felkapom a köntösöm és ajtót nyitok..

- Szuzuki? – Mit keres ő itt?!

- Beszélnünk kell. – Mondta majd engedély nélkül bejött és helyet foglalt az ágyamon.

- Gyere csak be! – Mondtam. -  Mi a baj? Megint bajban vagy? – Kérdeztem.

- Nem mehetsz ki az ünnepségre!

- Miért?

- Most avatják fel az új diákokat.

- Akkor muszáj kint lennem! Ugyanis.. ha nem emlékeznél, új vagyok.

- Tudom.. de te nem tudod, mi történik, azokkal, akiket felavatnak! Én alig éltem túl! Neked semmi esélyed. – Felállt.

- Ó- köszönöm! – Ez kicsit fájt.

- Csak őszinte voltam.

- Mi fog történni amitől te ennyire tartasz?

- Nem tudom, minden évben más!

- Veled mi volt? El kellett járnod a csirketáncot?

- Komolyan beszélek!-

- Kop, kop, kop! – Valaki már megint kopog!

- Ki lehet az?

- Ki ne nyisd! – Szólt rám Szuzuki. - Értesíteni jöttek!

- Mi?

- Ezt kell felvenned! Ha nem ezt veszed fel neked annyi! – Mondta Szuzuki, majd hírtelen betörték az ajtómat.

- Tudtuk, hogy itt találunk Szuzuki! – Mondta Kakashi-senpai. – Velünk kell, hogy gyere.

- Veletek? – Kérdezte Szuzuki, majd előállt a többes szám. Akihiko a legijesztőbb srác az osztályban, jelent meg az ajtómban.

- Gyere velem! – Mondta Szuzukinak, majd megfogta a kezét és elkezdte kifele húzni.

- Ne felejtsd el mit mondtam! – Kiabálta vissza Szuzuki.

- Elnézést a zavarásért! – Mondta Kakashi-senpai, majd becsukta az ajtómat. Odarohantam és a fülemet az ajtóhoz tettem.

- Ne rontsd el a szórakozásunk Szuzuki! – Mondta Kakashi-senpai. – Intézd el Akihiko!

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááááááááá-

- SZUZUKI!! – Megpróbáltam kinyitni az ajtómat, de még a kilincset se tudtam lenyomni!

Mindjárt kezdődik az ünnepség. Hallgassak Szuzukira és ezt vegyem fel?

Végül úgy döntöttem, hogy mind a kettőt felveszem. Felveszem a Szuzukitól kapott ruhát és az ünneplő ruhámat is. Hál az égnek, hogy hosszú az ujja az ünneplőmnek. Ja meg felvettem az anyukámtól kapott értékes kő nyakláncomat. A hugomnak is van egy ugyan ilyen csak az enyém sötét kék, az övé pedig hófehér.

Mikor kimentem, minden osztály sorakozott, de csak az újoncok. Mikor kiértünk az udvarra ami bazinagy akkor már ott állt a dobogón az igazgató úr. Közel állt az én osztályom Aoiéhoz így szemmel tudtam tartani.

- Jó napot minden új diáknak. Bizonyára kiváncsiak miről szólhat az ünnepség, ugye? Hát ez az ünnepség az újak köszöntéséről szól. Bizonyára kíváncsiak, hogy mit is jelent az iskola neve. Sentiment De la Mort jelentése… Halálérzet. Így az iskola neve Halálérzet Gimnázium. – Ez olyan ismerős.. – És most jöjjön az önök beavatása.. aki nem megy át és megbukik, nemcsak az iskolából repül… - ekkor felsorakozott vagy 20 disz szárnyal ellátott „régi” diák az iskola tetején. – hanem az életét is elveszíti! – Mondta, elindult az iskola himnuszának zenéje, majd a régi diákok leugrottak, majd mint a sas elkezdtek repülni és az ünneplős ruhájú diákokat felkapták és a levegőben kitörték a nyakukat, majd ledobták őket. Mindenki elkezdett rohangálni és én is. Visszaemlékeztem mit mondott Szuzuki lekaptam az ünneplőm és a cipőm.

- Aoi! Hol van! – Abba az irányba néztem ahol hugomat utoljára láttam és még mindig ott állt egy helyben. Odarohanok.

- Mit csinálsz gyere fussunk! – Megfogtam a kezét, de ő nem moccant.

- Jól elszórakoznak rajtunk!

- Aoi..

- Csak azokat viszik el akik rohangálnak.

- Aoi?

- Ha nem moccanunk nem lesz bajunk! – Rám nézett és hírtelen komoly arcából egy „nyugodj meg nővérke” mosoly lett. Mellettünk állt egy lány és felkapta őt egy srác.

- Tévedtem? – Kérdezte Aoi rekedt hangon. – Szerettelek.

- Aoi..

- Igen.

- Énekeljünk..

- Mi?

- A himnusz a kulcs.. – Mondtam, majd elkezdtem énekelni.

- Egy próbát megér.. – Mondta hugom, majd beszállt a következő sornál.

- Hugom felé néztem, és osztálytársam Eiichi szárnyalt felé. Azért, mert nem tudja jól a himnuszt? Cselekednem kell. Felkaptam hugom és tovább énekeltem, de akkor már ő is tudta. Eiichi rám nézett mosolyogva, majd tovább szárnyalt. Mindenki látta és ezt onnan tudom, hogy elkezdték azt csinálni amit mi. Nem volt tovább rohangáló ember így vissza szálltak a tetőre. Mikor vége lett a himnusznak Kakashi-senpai állt a mikrofon felé.

- Gratulálok nektek élőknek.. átmentetek az avatáson. Gyertek fel! – Mondta a színpad bal oldalára fordulva. Szavára, Szuzuki (hál az égnek semmi baja!), Akihiko, Eiichi és még 7 ismeretlen akik között volt egy lány.

- Ebbe az iskolába nem emberek járnak. - Mondta az igazgató.

- Akihiko, egy gyilkos démon. – Mondta Kakashi-senpai. Akihiko kijött és meghajolt. Jaj, de büszke valaki magára. Hogy száradna le a ****a!

- Szuzuki, az egyetlen ember. De nem egy átlagos ember. Ha dübe gurul elveszti a fejét, vérvörös lesz a szeme és ameddig le nem nyugszik addig öl. – Szuzuki nem lépett elő. – Szuzuki! – Szólt hátra a tanár mire Szuzuki előlépett, majd mikor hátat fordított neki a tanár bemutatott neki és mindenki nevetni kezdett, csak a szinpadon állók nem.

- Ikki, a szerelem istene. - Mondta mire Ikki előlépett, meghajolt és kacsintott egyet. 

- Eiichi, egy sötét angyal. És akik az előbb kergettek, azok is azok voltak. – (Hát nem te leszel a kedvenc tanárom az tuti!) Eiichi elő lépett.

- Koko, egy vörös róka démon. –( Figyu én nem fogom mondogatni, hogy kilépett és meghajolt, ugyanis énszerintem mindegyik ezt fogja csinálni, úgyhogy csak azt mondom meg aki mást/vagy valamit még csinállt.)

- Anzu, egy vámpír.

- Kawaii, az erdők uralkodója így ő egy isten.

- Masahito.. nos ő fogalmam sincs, hogy micsoda!

- Misaki a fagy, tél istene.

- Tomoe.. egy démon? Igen asszem az.

- Kapja be! – Mondta Tomoe és őt innen tudtuk meg, hogy ki.

- Majd Ukyo a halál istennője.

- Mióta vagyok én nő?! – Akadt ki.

- Nyugi már csak vicceltem!

- Értem, korcs… - Na? Bunyó lesz vagy nem?

Hát csak nem lett bunyó. A végét azért nem meséltem el, mert nem volt semmi. Ukyo beszólása után az igazgató úr jött fel a színpadra és annyit mondott, hogy mi is ilyesmi szörnyek leszünk, és 1-2 hónap alatt eldől.. ja meg még azt is mondta, hogy ne aggódjunk, a társaink nem haltak meg csak elájultak. Éppen megyek a szobámba, kinyitom az ajtót. Megyek az ágyam felé.

- Szia! Köszöntem valakinek.

- Szia.. – Visszaköszönt. Álljunk csak meg egy szóra! Tekerjünk vissza! Hátrálva odamegyek ahol a lányt láttam.

- Te ki vagy?

- Naruko.

- Értem.. és mit keresel a szobámban. Itt leszek-

- Nekem azt mondták, hogy nem lesz szobatársam! – Belevágtam a mondatába.

- Nem én nem a szobatársadva-

- Akkor most lesz szoba társam, vagy nem?! – Megint belevágtam a mondatába és még fel is emeltem a hangom.

- Nyugi! Nem leszek a szobatársad. Az igazgató a bátyám és csak ma estére leszek itt.

- O- bocsánat.

Végül tökre megkedveltem Narukot. Beszélgettünk egy kicsit és olvasgattunk. Elmesélte, hogy milyen a bátyja és, hogy velünk egyidős. Már értem, hogy miért ilyen volt a beavatás. Ja és majd elfelejtettem! A könyvnek a címe amit olvasok: A bukottak holdja.