Az elveszett virágszál 3. rész "Akkor most lesz szoba társam vagy nem?!" - Mi ez a suli?!

Már 3 napja itt vagyok a suliban és nem történt semmi izgi. Folyton csak ülök, unatkozok meg minden. Azóta csak egy dolgot tudtam meg… Szuzuki egy bajkeverő! Olyan sok rossz dolgot csinált. Volt egyszer egy ollóbaleset.. egy tanári szék piszka, egy órai csetepaté, amit volt olyan kedves és velünk is megosztotta, volt egy "takarodj innen" órai beszólása amit Csicsinek a nyelvtani padtársának mondott (szegény sírva rohant ki), káromkodott a tanárral, megverte a suli hegyomlását (így hívjuk, mert 218 cm) ééés ennyi. 3 nap alatt elég sok, nem? Ja majd elfelejtettem mondani, ma nem lesz tanítás, ünnepség lesz. Tegnap megkaptam a suli himnuszát (ki gondolta volna, hogy van?) és már tudom.  

- Kop, kop! – Kopogott valaki az ajtómon. Felkapom a köntösöm és ajtót nyitok..

- Szuzuki? – Mit keres ő itt?!

- Beszélnünk kell. – Mondta majd engedély nélkül bejött és helyet foglalt az ágyamon.

- Gyere csak be! – Mondtam. -  Mi a baj? Megint bajban vagy? – Kérdeztem.

- Nem mehetsz ki az ünnepségre!

- Miért?

- Most avatják fel az új diákokat.

- Akkor muszáj kint lennem! Ugyanis.. ha nem emlékeznél, új vagyok.

- Tudom.. de te nem tudod, mi történik, azokkal, akiket felavatnak! Én alig éltem túl! Neked semmi esélyed. – Felállt.

- Ó- köszönöm! – Ez kicsit fájt.

- Csak őszinte voltam.

- Mi fog történni amitől te ennyire tartasz?

- Nem tudom, minden évben más!

- Veled mi volt? El kellett járnod a csirketáncot?

- Komolyan beszélek!-

- Kop, kop, kop! – Valaki már megint kopog!

- Ki lehet az?

- Ki ne nyisd! – Szólt rám Szuzuki. - Értesíteni jöttek!

- Mi?

- Ezt kell felvenned! Ha nem ezt veszed fel neked annyi! – Mondta Szuzuki, majd hírtelen betörték az ajtómat.

- Tudtuk, hogy itt találunk Szuzuki! – Mondta Kakashi-senpai. – Velünk kell, hogy gyere.

- Veletek? – Kérdezte Szuzuki, majd előállt a többes szám. Akihiko a legijesztőbb srác az osztályban, jelent meg az ajtómban.

- Gyere velem! – Mondta Szuzukinak, majd megfogta a kezét és elkezdte kifele húzni.

- Ne felejtsd el mit mondtam! – Kiabálta vissza Szuzuki.

- Elnézést a zavarásért! – Mondta Kakashi-senpai, majd becsukta az ajtómat. Odarohantam és a fülemet az ajtóhoz tettem.

- Ne rontsd el a szórakozásunk Szuzuki! – Mondta Kakashi-senpai. – Intézd el Akihiko!

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááááááááá-

- SZUZUKI!! – Megpróbáltam kinyitni az ajtómat, de még a kilincset se tudtam lenyomni!

Mindjárt kezdődik az ünnepség. Hallgassak Szuzukira és ezt vegyem fel?

Végül úgy döntöttem, hogy mind a kettőt felveszem. Felveszem a Szuzukitól kapott ruhát és az ünneplő ruhámat is. Hál az égnek, hogy hosszú az ujja az ünneplőmnek. Ja meg felvettem az anyukámtól kapott értékes kő nyakláncomat. A hugomnak is van egy ugyan ilyen csak az enyém sötét kék, az övé pedig hófehér.

Mikor kimentem, minden osztály sorakozott, de csak az újoncok. Mikor kiértünk az udvarra ami bazinagy akkor már ott állt a dobogón az igazgató úr. Közel állt az én osztályom Aoiéhoz így szemmel tudtam tartani.

- Jó napot minden új diáknak. Bizonyára kiváncsiak miről szólhat az ünnepség, ugye? Hát ez az ünnepség az újak köszöntéséről szól. Bizonyára kíváncsiak, hogy mit is jelent az iskola neve. Sentiment De la Mort jelentése… Halálérzet. Így az iskola neve Halálérzet Gimnázium. – Ez olyan ismerős.. – És most jöjjön az önök beavatása.. aki nem megy át és megbukik, nemcsak az iskolából repül… - ekkor felsorakozott vagy 20 disz szárnyal ellátott „régi” diák az iskola tetején. – hanem az életét is elveszíti! – Mondta, elindult az iskola himnuszának zenéje, majd a régi diákok leugrottak, majd mint a sas elkezdtek repülni és az ünneplős ruhájú diákokat felkapták és a levegőben kitörték a nyakukat, majd ledobták őket. Mindenki elkezdett rohangálni és én is. Visszaemlékeztem mit mondott Szuzuki lekaptam az ünneplőm és a cipőm.

- Aoi! Hol van! – Abba az irányba néztem ahol hugomat utoljára láttam és még mindig ott állt egy helyben. Odarohanok.

- Mit csinálsz gyere fussunk! – Megfogtam a kezét, de ő nem moccant.

- Jól elszórakoznak rajtunk!

- Aoi..

- Csak azokat viszik el akik rohangálnak.

- Aoi?

- Ha nem moccanunk nem lesz bajunk! – Rám nézett és hírtelen komoly arcából egy „nyugodj meg nővérke” mosoly lett. Mellettünk állt egy lány és felkapta őt egy srác.

- Tévedtem? – Kérdezte Aoi rekedt hangon. – Szerettelek.

- Aoi..

- Igen.

- Énekeljünk..

- Mi?

- A himnusz a kulcs.. – Mondtam, majd elkezdtem énekelni.

- Egy próbát megér.. – Mondta hugom, majd beszállt a következő sornál.

- Hugom felé néztem, és osztálytársam Eiichi szárnyalt felé. Azért, mert nem tudja jól a himnuszt? Cselekednem kell. Felkaptam hugom és tovább énekeltem, de akkor már ő is tudta. Eiichi rám nézett mosolyogva, majd tovább szárnyalt. Mindenki látta és ezt onnan tudom, hogy elkezdték azt csinálni amit mi. Nem volt tovább rohangáló ember így vissza szálltak a tetőre. Mikor vége lett a himnusznak Kakashi-senpai állt a mikrofon felé.

- Gratulálok nektek élőknek.. átmentetek az avatáson. Gyertek fel! – Mondta a színpad bal oldalára fordulva. Szavára, Szuzuki (hál az égnek semmi baja!), Akihiko, Eiichi és még 7 ismeretlen akik között volt egy lány.

- Ebbe az iskolába nem emberek járnak. - Mondta az igazgató.

- Akihiko, egy gyilkos démon. – Mondta Kakashi-senpai. Akihiko kijött és meghajolt. Jaj, de büszke valaki magára. Hogy száradna le a ****a!

- Szuzuki, az egyetlen ember. De nem egy átlagos ember. Ha dübe gurul elveszti a fejét, vérvörös lesz a szeme és ameddig le nem nyugszik addig öl. – Szuzuki nem lépett elő. – Szuzuki! – Szólt hátra a tanár mire Szuzuki előlépett, majd mikor hátat fordított neki a tanár bemutatott neki és mindenki nevetni kezdett, csak a szinpadon állók nem.

- Ikki, a szerelem istene. - Mondta mire Ikki előlépett, meghajolt és kacsintott egyet. 

- Eiichi, egy sötét angyal. És akik az előbb kergettek, azok is azok voltak. – (Hát nem te leszel a kedvenc tanárom az tuti!) Eiichi elő lépett.

- Koko, egy vörös róka démon. –( Figyu én nem fogom mondogatni, hogy kilépett és meghajolt, ugyanis énszerintem mindegyik ezt fogja csinálni, úgyhogy csak azt mondom meg aki mást/vagy valamit még csinállt.)

- Anzu, egy vámpír.

- Kawaii, az erdők uralkodója így ő egy isten.

- Masahito.. nos ő fogalmam sincs, hogy micsoda!

- Misaki a fagy, tél istene.

- Tomoe.. egy démon? Igen asszem az.

- Kapja be! – Mondta Tomoe és őt innen tudtuk meg, hogy ki.

- Majd Ukyo a halál istennője.

- Mióta vagyok én nő?! – Akadt ki.

- Nyugi már csak vicceltem!

- Értem, korcs… - Na? Bunyó lesz vagy nem?

Hát csak nem lett bunyó. A végét azért nem meséltem el, mert nem volt semmi. Ukyo beszólása után az igazgató úr jött fel a színpadra és annyit mondott, hogy mi is ilyesmi szörnyek leszünk, és 1-2 hónap alatt eldől.. ja meg még azt is mondta, hogy ne aggódjunk, a társaink nem haltak meg csak elájultak. Éppen megyek a szobámba, kinyitom az ajtót. Megyek az ágyam felé.

- Szia! Köszöntem valakinek.

- Szia.. – Visszaköszönt. Álljunk csak meg egy szóra! Tekerjünk vissza! Hátrálva odamegyek ahol a lányt láttam.

- Te ki vagy?

- Naruko.

- Értem.. és mit keresel a szobámban. Itt leszek-

- Nekem azt mondták, hogy nem lesz szobatársam! – Belevágtam a mondatába.

- Nem én nem a szobatársadva-

- Akkor most lesz szoba társam, vagy nem?! – Megint belevágtam a mondatába és még fel is emeltem a hangom.

- Nyugi! Nem leszek a szobatársad. Az igazgató a bátyám és csak ma estére leszek itt.

- O- bocsánat.

Végül tökre megkedveltem Narukot. Beszélgettünk egy kicsit és olvasgattunk. Elmesélte, hogy milyen a bátyja és, hogy velünk egyidős. Már értem, hogy miért ilyen volt a beavatás. Ja és majd elfelejtettem! A könyvnek a címe amit olvasok: A bukottak holdja.

Az elveszett virágszál 2. rész "Jippíííí…. felvettek!" Első nap a suliban..

Anyám idegbetegül rohan fel a lépcsőn és közben a nevemet ordibálja. Mi van! Valaki üldözi, vagy mi?!

- Yuukina! YUUKINAA! – Ordibálja anyám. Felkelek, az ágyból odamegyek, az ajtóhoz majd teljes erővel kicsapom. Anya szemei kikerekednek és megáll a lépcső tetején. Majd mintha üzemzavara lett volna, folytatja a nevem ordítását és odarohan elém.

- Yuukina… - Mondja a pofámba lihegve.

- Mi van?

- Jó hírem van a számodra kisasszony!

- Nyertél a lottón? Gratulálok…

- Neeem, te buta! Felvettek a Sentiment De la Mort Gimnáziumba! – Nagy vigyorral a képén mondta az örömhírt anya.

- …….. Felvettek?

- IGEEEEN! – Elkezdtem örömömben ugrálni.

- Jippíííí…. felvettek! – Anya felkapott a hátára (ki gondolta volna, hogy elbír?) és körbe-körbe  rohangált velem, mire hugom is felébredt.

- Mit csináltok? – Jött ki a szobájából és közben az egyik szemét dörzsölgette.

- Yuukinát felvették a gimibe! – Mondta anyu mosolyogva.

- És engem?

- Természetes, hogy felvettek!

- De nii-channak is, nem? – Anya leült a folyosóra helyezett kanapéra, ölébe vette Aoit és elkezdett neki kiselőadást tartani.

- Neeem! Neki nem. Mivel ő már 16 éves így el is utasíthatták volna a jelentkezési lapját. Neked azért természetes, hogy felvettek, mert te nem a gimnáziumi részére jelentkeztél az iskolának, hanem az általános szakjára, érted?

- Igen! – Válaszolt rögtön anya kérdésére. Persze, hogy érti, csak ne tömd tovább a fejét, vagy különben kilyukad!

- Nos akkor, készülődjetek az iskolába lányok!

- De anya ma jött meg a levél, hogy felvettek és még a tanszerek sincsenek itt! – Mondtam. Anya odabattyogott a lépcsőhöz és felemelt 4 nagy szatyrot teli cuccokkal.

- Ezek a levelekkel együtt érkeztek. Ja- és elfelejtettem mondani, de kollégiumban fogtok lakin.

- …….. Mi? – Egy jó hossza ordibálás után, nagy nehezen bele egyeztem, hogy kollégista legyek. Aoi értetlenkedett egy kicsit, ugyanis nem tudta mi az a kollégium. Anya nagy nehezen elmagyarázta neki ő meg egy-kettőre bele egyezett. Na de nem mesélhetek többet itthon ugyanis el kéne indulnunk. Én kettő szatyrot kaptam, amibe benne volt: az órarend, egy egyenruha két féle szoknyával egy rövid és egy hosszú, az iskola- és a kollégium szabályzata és vagy ezer könyv. A tanítás 8:15 kor kezdődik ami azt jelenti, hogy van időnk kipakolni, a bőröndöket.

A kollégium egész szép hatalmasak a szobák és a fürdők. Francia ágy, falba épített szekrény, egy csomó smink és egy kis levél üzenettel. Azt írja:

„Üdvözöllek, új diák. Örülünk, hogy a mi iskolánkat választotta más helyett, és ez itt az iskola ajándéka. Üdvözlettel, Takashi igazgató, vagy ahogy a diákok mondják a jó öreg dilibá.”

- Köszönöm…

Kipakoltam, felvettem az egyenruhát és a hosszabbik szoknyát választottam. Felszálltam a rám váró buszra és elindultunk.

- Elnézést, de a hugomat nem várjuk meg.

- A huga álltalános iskolás így neki 8 órakkor kezdődik a tanítás és őt már elvittem.

- Ó- köszönöm. – Egész úton rajzolgattam ami kicsit nehéz volt, mert buszon voltam, de szerintem egész jó lett.

Majd neki adom a hugomnak.

- Megérkeztünk fiatal hölgy! – Szólt bele a mikrofonjába a sofőr.

- Rendben! – Felálltam és össze szedtem a folmimat. – Köszönöm szépen, hogí elhozott.

- Ugyan, én örülök… vagyis, ez a munkám! – Okéé… ez furcsa volt!

Mikor belépek, hírtelen egy furcsa srác állja utamat és én véletlenül nekimentem. Mikor megfordult akkor vettem észre, hogy egy kicsit más mint egy normális srác, és ez a bazinagy maszkjáról árulkodott. De rémisztő. Bocsánatot kéne kérnem? Olyan az arca mintha mindjárt felfalna. Csak úgy mered rám, mintha várna valamire.

- Bo-bocsánat. – Reakció 0. Hátat fordul és elsétál. Megáll és visszapillant rám.

- Nem gáz. – Mondta. Olyan szexi mély hangja van. – Mi a neved újonc?

- Yuukina. – Válaszoltam.

- Melyik osztályba fogsz járni? – Tett fel rögtön egy másik kérdést.

- A 10/c-be.

- Én is oda járok.. gyere velem.

- O-oké. – Odafutottam mellé és ő elindult.

- Hogy hívnak? – Kérdeztem.

- Szuzuki.. - ….. Dezsavű érzésem van.. mintha ez már megtörtént volna..

Egész nap egyedül voltam... majdnem. Szuzuki mellett ülök, aki kicsit... mondjuk azt, hogy feláll a szőr a hátamon tőle. De azért rendes srác. Megkedveltem. Szünetben keveset beszélgettünk, de senki sem jött oda hozzám. Vajon miatta, vagy miattam?

Miután visszamentem a kollégiumba kederült, hogy egyedül fogok lakni azaz enyém az egész szoba. Reggel olyan furcsa érzésem volt mikor Szuzukival találkoztam. Elővettem a "varázs naplót" és a reggel tökre megegyezett az ami ide van írva. Ez ijesztő... vagy csak egyszerűen én bolondultam meg a suliváltás miatt?

Lekközelebb: "Akkor most lesz szoba társam vagy nem?!" - Mi ez a suli?!

Az elveszett virágszál 1. rész Varázsnapló? – Na persze!

Hello! Yuukina vagyok és 16 éves. Japánban élek. Az elrejtett kis falunkból Hokkaidóba költözünk a szüleim munkája miatt. Már 6 napja itt vagyunk, de még nem sikerült mindent kipakolnom. Éppen a kacatjaimmal teli dobozban kutakodok. Ez meg mi? Egy naplóféleség…. Ja már emlékszem. Akira a legjobb barátnőm adta búcsú ajándékként. Mit is mondott.

Vissza emlékezés, 7 nappal ezelőtt:

Valaki fut a kocsi után.

- Anya állj már meg! – Szóltam előre édesanyámnak.

- Oké oké oké! – Mondogatta mentegetőzésként. Mikor kiszálltam kedves barátnőm lihegett az autó mögött. A nyakamba ugrott és elkezdett zokogni.

- Nem akarom, hogy elmenj!

- Muszáj elmennem!

- Nem maradhatnál itt?

- Sajnos nem.

- Akkor… - Valamit elővett. – Ezt neked adom. Ez egy varázs napló. Ne azt írd bele, hogy milyen napod volt és hogy telt hanem azt ami a képzeleted szül. De óvatosan írj bele, mert valóra is válik!

Vissza a jelenbe:

Szegény Akira…. biztos szomorú. Hogy értette azt, hogy óvatosan írjak bele? És hogy ez egy varázs napló? Na mind1. Írok bele valamit. De mit? A képzeletem mindig szárnyal, így nem fogyok ki biztos az ötletekből. Elkezdem.

„Most megyek először a Halálérzet gimibe. Mikor belépek hírtelen egy furcsa srác állja utamat és”

- YUUKINAA! MENNY EL FÜRDENI AZTÁN GYERE VACSIZNÍÍ! - Azta rohadt-! De megijedtem!

- OKÉ ANYAA! – Majd később folytatom. 

Míg fürödtem anya kikészítette a pizsimet az ágyra. Egy rövidnadrág és egy trikó. Elfelejtettem, hogy ne bízzam rá anyára, hogy előkészítse a ruhámat, mert vagy a színek nem passzolnak, vagy kicsi rám, vagy túl rövid. 

Megyek le a lépcsőn és kishugommal Aoival találom szembe magam. Csendben állunk vagy két percig és közben egymáson merengünk.

- Mi ez az izé rajtad? – Törtem meg a csendet.

- Te csak ne beszélj.. – Figyelmet sem hagyva a kérdésemre válaszolt.

És ennyi volt a beszélgetésünk. Nem vagyok valami beszédes hát még a hugom.

Vacsora közben mindenki nagy csendben volt és csak egymást néztük.

- Megértem, hogy tetszik a ruha, de minek varrtál rá nyuszi füleket? – Fordultam kérdésemmel a hugomhoz.

- Azért varrtam rá, hogy passzoljon Pajtihoz.

- ….

- Érted?

- Világos, mint a nap! – Pajti a plüss nyuszija. Szegény hugocskám. Pajtit még tőlem kapta mikor megszületett. Azóta megvan neki és akárhány plüssállatot kapott mindegyiket eldobta. Egyszer megkérdeztem, hogy miért csinálja ezt és ő erre azt mondta, hogy „azért, hogy Pajti ne legyen féltékeny”. Na mind1..

Vacsora után felmentem a szobámba és folytattam a „varázs napló” írását.

- Hol is tartottam?

„Most megyek először a Halálérzet gimibe. Mikor belépek hírtelen egy furcsa srác állja utamat és

én véletlenül nekimentem. Mikor megfordult akkor vettem észre, hogy egy kicsit más mint egy normális srác, és ez a bazinagy maszkjáról árulkodott. De rémisztő. Bocsánatot kéne kérnem?

Olyan az arca mintha mindjárt felfalna. Csak úgy mered rám, mintha várna valamire.

- Bo-bocsánat. – Reakció 0. Hátat fordul és elsétál. Megáll és visszapillant rám.

- Nem gáz. – Mondta. Olyan szexi mély hangja van”

- Nii - chan, mit írsz? – Azta. Mármegint a frászt hozta rám valaki, amikor ezt írom.

- Semmit. Csak.. megkért Akira, hogy írjam le egy füzetbe, hogy mit csináltam éppen aznap és ha lekközelebb találkozunk adjam oda neki. – Remélem beveszi..

- Ja… jó.. – Ki gondolta volna, hogy beveszi?

- Nii - chan.

- Igen?

- Ha nem tartozik rám akkor mond azt és ne hazdj.. nem tudsz jól hazudni. – Kkkk-

- Re-rendben.

- Lányok! Itt az ideje feküdni.. – Nyitott be anya a szobámba. Aoit szépen a szobájába vezérelte majd bejött és leült a mellettem lévő székre.

- Mit írsz? – Kérdezte.

- Akirától kaptam egy „varász naplót” és azt mondta, hogy írjak bele történetet.

- Ja.. értem. – Felállt és elindult a kijárat felé.

- Csak vigyázz azzal a füzettel! A varázserő hatalmas erőt jelent. Ha valami rosszat írsz bele az valóra válik és nem tudod visszafordítani. – Már csak a feje volt bent anyámnak az ajtónál.

- Jóéjszakát, kicsim! – Mondta mosolyogva. A komolysága egyszer csak eltűnt. Ez fura..

- Jóéjt anyu. – Kicsit megrémültem. Még írtam tovább egy kicsit majd annyira fáradt lettem, hogy csak letettem és lefeküdtem aludni. Ja- és majd elfelejtettem: A vacsi húsleves volt, bolonyaival és egy kis sütivel.

Legközelebb: "Jippíííí felvettek!" Első nap a suliban.. - Mi ez az iskola?!