Az elveszett virágszál 1. rész Varázsnapló? – Na persze!

Hello! Yuukina vagyok és 16 éves. Japánban élek. Az elrejtett kis falunkból Hokkaidóba költözünk a szüleim munkája miatt. Már 6 napja itt vagyunk, de még nem sikerült mindent kipakolnom. Éppen a kacatjaimmal teli dobozban kutakodok. Ez meg mi? Egy naplóféleség…. Ja már emlékszem. Akira a legjobb barátnőm adta búcsú ajándékként. Mit is mondott.

Vissza emlékezés, 7 nappal ezelőtt:

Valaki fut a kocsi után.

- Anya állj már meg! – Szóltam előre édesanyámnak.

- Oké oké oké! – Mondogatta mentegetőzésként. Mikor kiszálltam kedves barátnőm lihegett az autó mögött. A nyakamba ugrott és elkezdett zokogni.

- Nem akarom, hogy elmenj!

- Muszáj elmennem!

- Nem maradhatnál itt?

- Sajnos nem.

- Akkor… - Valamit elővett. – Ezt neked adom. Ez egy varázs napló. Ne azt írd bele, hogy milyen napod volt és hogy telt hanem azt ami a képzeleted szül. De óvatosan írj bele, mert valóra is válik!

Vissza a jelenbe:

Szegény Akira…. biztos szomorú. Hogy értette azt, hogy óvatosan írjak bele? És hogy ez egy varázs napló? Na mind1. Írok bele valamit. De mit? A képzeletem mindig szárnyal, így nem fogyok ki biztos az ötletekből. Elkezdem.

„Most megyek először a Halálérzet gimibe. Mikor belépek hírtelen egy furcsa srác állja utamat és”

- YUUKINAA! MENNY EL FÜRDENI AZTÁN GYERE VACSIZNÍÍ! - Azta rohadt-! De megijedtem!

- OKÉ ANYAA! – Majd később folytatom. 

Míg fürödtem anya kikészítette a pizsimet az ágyra. Egy rövidnadrág és egy trikó. Elfelejtettem, hogy ne bízzam rá anyára, hogy előkészítse a ruhámat, mert vagy a színek nem passzolnak, vagy kicsi rám, vagy túl rövid. 

Megyek le a lépcsőn és kishugommal Aoival találom szembe magam. Csendben állunk vagy két percig és közben egymáson merengünk.

- Mi ez az izé rajtad? – Törtem meg a csendet.

- Te csak ne beszélj.. – Figyelmet sem hagyva a kérdésemre válaszolt.

És ennyi volt a beszélgetésünk. Nem vagyok valami beszédes hát még a hugom.

Vacsora közben mindenki nagy csendben volt és csak egymást néztük.

- Megértem, hogy tetszik a ruha, de minek varrtál rá nyuszi füleket? – Fordultam kérdésemmel a hugomhoz.

- Azért varrtam rá, hogy passzoljon Pajtihoz.

- ….

- Érted?

- Világos, mint a nap! – Pajti a plüss nyuszija. Szegény hugocskám. Pajtit még tőlem kapta mikor megszületett. Azóta megvan neki és akárhány plüssállatot kapott mindegyiket eldobta. Egyszer megkérdeztem, hogy miért csinálja ezt és ő erre azt mondta, hogy „azért, hogy Pajti ne legyen féltékeny”. Na mind1..

Vacsora után felmentem a szobámba és folytattam a „varázs napló” írását.

- Hol is tartottam?

„Most megyek először a Halálérzet gimibe. Mikor belépek hírtelen egy furcsa srác állja utamat és

én véletlenül nekimentem. Mikor megfordult akkor vettem észre, hogy egy kicsit más mint egy normális srác, és ez a bazinagy maszkjáról árulkodott. De rémisztő. Bocsánatot kéne kérnem?

Olyan az arca mintha mindjárt felfalna. Csak úgy mered rám, mintha várna valamire.

- Bo-bocsánat. – Reakció 0. Hátat fordul és elsétál. Megáll és visszapillant rám.

- Nem gáz. – Mondta. Olyan szexi mély hangja van”

- Nii - chan, mit írsz? – Azta. Mármegint a frászt hozta rám valaki, amikor ezt írom.

- Semmit. Csak.. megkért Akira, hogy írjam le egy füzetbe, hogy mit csináltam éppen aznap és ha lekközelebb találkozunk adjam oda neki. – Remélem beveszi..

- Ja… jó.. – Ki gondolta volna, hogy beveszi?

- Nii - chan.

- Igen?

- Ha nem tartozik rám akkor mond azt és ne hazdj.. nem tudsz jól hazudni. – Kkkk-

- Re-rendben.

- Lányok! Itt az ideje feküdni.. – Nyitott be anya a szobámba. Aoit szépen a szobájába vezérelte majd bejött és leült a mellettem lévő székre.

- Mit írsz? – Kérdezte.

- Akirától kaptam egy „varász naplót” és azt mondta, hogy írjak bele történetet.

- Ja.. értem. – Felállt és elindult a kijárat felé.

- Csak vigyázz azzal a füzettel! A varázserő hatalmas erőt jelent. Ha valami rosszat írsz bele az valóra válik és nem tudod visszafordítani. – Már csak a feje volt bent anyámnak az ajtónál.

- Jóéjszakát, kicsim! – Mondta mosolyogva. A komolysága egyszer csak eltűnt. Ez fura..

- Jóéjt anyu. – Kicsit megrémültem. Még írtam tovább egy kicsit majd annyira fáradt lettem, hogy csak letettem és lefeküdtem aludni. Ja- és majd elfelejtettem: A vacsi húsleves volt, bolonyaival és egy kis sütivel.

Legközelebb: "Jippíííí felvettek!" Első nap a suliban.. - Mi ez az iskola?!